A beszélgetés 2010.Januárjában került fel a bookmania.eu és a scifi.hu oldalakra.
------------------------------------------------
A mindig aktuális téma: az ember útkeresése
(Beszélgetés B. Kósa Katalin íróval)
L. N. Peters:
B. Kósa Kati. Személyesen szigorú, csöndes és határozott embernek ismertem meg. Nyitott szemmel jár a világban, segítőkész, de a dolgokat gyakran illeti éles, de mindig koncepciózus kritikával.
Íróként a női nézőpontot hangsúlyozza, de a művei nem tekinthetők az utóbbi években felkapott kifejezéssel „női” írásoknak. Legfőbb jellemzőjük a szokatlanul mély empátia és a szokatlan helyzetek kedvelése. Néha egészen hétköznapiasnak tűnő szituációt teremt, hogy aztán egy váratlan nézőpontváltással kizökkentse beidegződéseiből az Olvasót.
--------------------------------------------------
L. N. Peters: Hogyan lettél író?
B. Kósa Katalin: Mindig szerettem olvasni…És amit nem találtam meg az olvasmányaimban, azt megpróbáltam megírni én magam.
L. N. Peters: Például mit nem találtál meg az olvasmányaidban, Kati?
B.Kósa Katalin: A másik szempontot, a másik variációt .( A női szempontot például elég ritkán írják meg. Talán ezért van az, hogy az én történeteimben legtöbbször nő a főszereplő. )
Ha olvastam valami érdekes történetet, mindig megpróbáltam visszakövetkeztetni az előzményekre, megpróbáltam végig gondolni a következményeket. Mindig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha másképp alakulnak az események, ha más döntéseket hoznak a szereplők. Az adott történetet megpróbáltam nem a főszereplő szempontjából nézni, hanem például az ellenérdekű fél, a negatív hős, vagy éppen egy mellékszereplő szemével látni. Ezeket a variációkat persze sohasem írtam meg, ez csak olyan gondolati játék. De kivétel erősíti a szabályt: Most éppen egy olyan történetet írok, ami Zsoldos Péter „Távoli tűz” c. regényének világában játszódik…két évszázaddal később.
L. N. Peters: Ha nem tévedek, ez egy pályázatra készül.
B.Kósa Katalin: Igen, ez a „Történetek Avanából” pályázatra készül. Ide olyan történeteket várnak, amelyek részben, vagy egészben Avanában játszódnak. Az én novellám ugyan Lailban játszódik, de sokszor említik benne Avanát, a többi parti várost, a Zsoldos regény szereplőit, és helyszíneit. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a többiek mi mindent írnak majd össze a témáról. Remélem, sokan pályáznak majd, és sok érdekes történet születik. Érdeklődéssel fogom olvasni ezeket a novellákat.
L. N. Peters: Kati, miben különbözik általában a női és a férfi szempont?
B.Kósa Katalin : Sokan ilyenkor arra gondolnak, hogy a férfiakat a technika érdekli, a nőket meg a divat…Ebben is van igazság, de ez a dolog lényegtelenebbik része. Vannak azonban olyan általános emberi kérdések, amik egyaránt foglalkoztatják a nőket is, a férfiakat is. A különbség a megoldásban van: A férfiak meg akarják hódítani a világot, a nők pedig be akarják rendezni…lehetőleg kényelmesen, szépen, praktikusan…stb.
L. N. Peters: Az ember tragédiája 3. színében mondják ezt, vagy nagyjából ezt. Miben különböznek még a két nem sajátos nézőpontjai?
B. Kósa Katalin: A férfiak és a nők biológiailag, és társadalmilag más helyzetbe születnek bele. Ez részben meghatározza a sorsukat, a lehetőségeiket, és a nézőpontjukat is. Ebből adódnak a különbségek.
L. N. Peters:
Kifejtenéd ezt bővebben?
B.Kósa Katalin: Ha valaki elolvassa néhány történetemet, érteni fogja, mire is gondolok…
L. N. Peters: Kik hatottak rád?
B. Kósa Katalin: A kedvenceim: Merle, Vonnegut…és még sokan mások… Valószínűleg hatottak rám, de még véletlenül sem próbálom utánozni őket.
L. N. Peters:
Vannak kedvenc szerzőid és kedvenc műveid?
B. Kósa Katalin:
Miután kinőttem a diákkori mindenevő olvasási stílusból elkezdtem a különlegességekre vadászni. Először indiai mondákat, meséket olvastam. A Mahábharátát, és a Rámájánát többször is…Később felfedeztem magamnak a kínai és a japán irodalmat. Többször is elolvastam a „Vörös szoba álma” c. kínai klasszikust, élvezettel bújtam végig a „Vízparti történet” folyamként hömpölygő, szerteágazó cselekményű történet tömegét. Nagy felfedezés volt számomra a távol-kelet irodalma, hiszen annyira különbözik az európaitól, mintha legalábbis egy másik bolygón írták volna. Meghatározó élményem volt a japán Akutagava „A vihar kapujában „ c. írása. ( Ez az a történet, amelyben hárman háromféleképpen mondják el ugyanazt az eseményt…Film is készült belőle.) Innen pedig már csak egy lépés volt a scifi világa. Egy időben mindent elolvastam, ami scifi volt, és magyarul megjelent. Sok-sok remek, és sok felejthető olvasmány közül kiemelkedett néhány, ami maradandó élményt jelentett. Ilyen például Vonnegut „Macskabölcső”, Merle „Malevil” c. könyve, vagy éppen Zsoldos Péter „Távoli tűz” c. regénye.
L. N. Peters:
Van-e kedvenc saját műved?
B. Kósa Katalin: Nem tudnék választani: Mindegyik az édes gyermekem…
L. N. Peters:
Melyikre vagy a legbüszkébb?
B.Kósa Katalin: Talán a „Szerena-szisztéma” c. regényemre. Ebben egy olyan világot írok le, amelyben én is szívesen élnék.
L. N. Peters: És milyen az a világ, amelyben Te is szívesen élnél, Kati?
B.Kósa Katalin: Erre legkönnyebb lenne azt válaszolni, hogy: ”Tessenek elolvasni a könyvet!”…Inkább arról szólnék néhány szót, hogy hogyan, és miért született meg a „Szerena-szisztéma”. Gyakran mérgelődöm magamban, amikor sok pénzből épült ronda házakat látok. Ilyenkor azt gondolom, hogy ennyiből már valami szépet és jót is össze lehetett volna hozni. Ugyanígy vagyok az egész földi civilizációval is. Abból, amink van, (tudomány, technika, művészet…) valami sokkal szebbet és jobbat is össze lehetne hozni. Nos a Szerena kitalált világában ezt megtették. Tiszta lappal, a rendelkezésre álló anyagból valami mást, valami jobbat., emberhez méltóbbat, élhetőbbet alkottak.
L. N. Peters:
Hogyan kéne a jelenlegi Földön elindulni ahhoz, hogy valami sokkal szebbet és jobbat lehessen összehozni?
B.Kósa Katalin: Ha tudnám, akkor nem helyeztem volna a regény cselekményét egy másik helyszínre. Egy másik bolygóra, ahol egy, a Földről megszökött csoport tiszta lappal, az otthonról hozott anyagból valami mást hoz létre.
Komolyra fordítva a szót: A Szerena-szisztéma megvalósításának nincs semmi tárgyi akadálya. Szinte mindenünk megvan hozzá. Mégsem valószínű, hogy a közeljövőben megvalósulhat. Illúzió lenne az egyszerű, mezei állampolgároktól várni, hogy komoly változást érjenek el, ha a hatalom legmagasabb szintjein nem következik be alapvető szemléletváltozás.
L. N. Peters: Biztos, hogy a hatalom az, ami a legjobban számít, Kati?
B.Kósa Katalin : A valódi hatalom szándéka határozza meg a lehetőségeket.
L. N. Peters:
Kati, szerintem érthetőbb lenne a világ, ha csak a hatalom számítana. Milyen tényezők befolyásolják még az emberiséget?
B.Kósa Katalin: Nem mondtam, hogy „csak” a hatalom számít, az úgy valóban túl egyszerű lenne…De maga, a hatalom is változó dolog…Hogy mitől változik, és hogyan, abba most ne menjünk bele, mert az már politizálás lenne…Maradjunk inkább az irodalomnál…
L. N. Peters: Honnan támadnak a váratlan ötleteid?
B. Kósa Katalin: Nekem mindig mindenről valami más jut az eszembe…
L. N. Peters: Mondj egy példát! Például miről mi?
B.Kósa Katalin: A „Távoli tűz” olvasásakor például azzal a gondolattal játszottam el, hogy hogyan látnám a történetet Mazu, Enit, Ruara, vagy épp Lail helytartójának a szemével…
L. N. Peters: És hogyan látnád?
B.Kósa Katalin: Most nem akarom végig venni az összes szereplő összes szempontját. Nézzünk csak egyet, a példa kedvéért. Gondoljunk csak bele, hogy például Lail helytartója hogyan értelmezhette az eseményeket. Ez a jóember egy igazi szerencse fia volt. Egy gyönyörű, gazdag város uraként, megvolt mindene, amire csak vágyhatott. Főnöke, a nagykirály a távoli Akdából nem sokat ugráltathatta, hiszen erőfeszítés nélkül el tudta küldeni a hatalom számára azt, amit elvártak tőle. Városa gazdag, békés, nyugodt hely volt, ahol lehetett élvezni az életet. Nyilván élvezte is, amíg hagyták. Aztán derült égből villámcsapásként jött valami kalózhad, és egy szempillantás alatt megszűnt a jó világ. Nyilván fogalma sem volt róla, hogy egy bizonyos Avana nevű városban él egy Gregor Man nevű földi ember, aki annyi technikai tudást adott át városa lakóinak, hogy azok váratlanul képessé váltak egy náluk fejlettebb város kirablására. Arról sem lehetett fogalma, hogy a földiek látogatása kicsivel később mekkora lökést ad majd az egész bolygó fejlődésének. De, ha mindezzel tisztában is lett volna, az sem enyhítette volna személyes tragédiáját.
L. N. Peters: Vajon mit értett, mit érthetett meg abból, hogy Gregor Man egy ismeretlen világból érkezett?
B.Kósa Katalin : Ha jól emlékszem a regényre, az összes szereplő közül egyedül Marr fogta fel, hogy Gregor Man egy „másik Gámáról” jött…A többieknek igen ködös fogalmaik voltak az avanai király idegenségéről…
L. N. Peters: Nekem a Távoli tűz világából állandóan a földi történelem analógiái jutottak az eszembe. Te nem így vagy ezzel?
B.Kósa Katalin:
De, igen. Nekem is feltűnt a sok párhuzamosság. Gondolom, az író szándéka is az volt, hogy ezeket észrevegyük.
L. N. Peters: A Távoli tűz világában megvan a trójai háború, a görög-perzsa háborúk és az európai gyarmatosítás analógiája is. Gyermekkorom óta töröm a fejem, mit akart ezzel üzenni a Szerző…
B.Kósa Katalin: A „Távoli tűz” világa voltaképpen a mi világunk…Az ottani problémák a mi gondjaink…
L. N. Peters:
Vajon mennyire aktuális az a regény most?
B.Kósa Katalin: Egy jó történet mindig aktuális…Mindig találunk benne valamit, ami éppen egy időszerű problémával kapcsolatos…Például arra gondolok, hogy szabad-e arra felkészületlen, éretlen emberek kezébe adni egy olyan tudást, ami egészen másra való, mint amire használni fogják…( A hadjáratot Lail ellen Gregor Man átadott tudása tette lehetővé…)
L. N. Peters: Mi a világban az irodalom küldetése, Kati?
B.Kósa Katalin: Az irodalom feladata lenne fáklyaként lobogni, lámpásként világítani, utat mutatni, vagy legalább megfogalmazni, formába önteni mindazt, ami csak úgy, össze-vissza kevereg a fejünkben. De az irodalom mai világunkban nem tudja teljesíteni a küldetését, mert agyonnyomja a töméntelen média-szemét.
L. N. Peters: Biztos ez, Kati?
B.Kósa Katalin: Csak nézz körül egy könyvesboltban, vagy nézz bele a TV műsorba…
L. N. Peters:
Mi vonzott az SF felé?
B. Kósa Katalin: A különlegesség. A kiszabadulás a szürke, prózai hétköznapokból. A fantázia szabad szárnyalása.
L. N. Peters: A fantázia szabad szárnyalása sok műfajban megvalósítható. Miért éppen az SF?
B.Kósa Katalin:
A sci-fiben kitalálhatok olyan dolgokat, amik nincsenek…még…vagy nem is lesznek…de ez sohasem biztos…Elmondhatom a véleményemet olyan dolgokról, amelyek még nem történtek meg, de épp meg is történhetnek…Felvethetek olyan kérdéseket, amelyek most még nem aktuálisak, de hamarosan azok lehetnek…
L. N. Peters: Kérlek, mondj egy ilyet!
B.Kósa Katalin: Régen rossz, ha az olvasónak nem világos, hogy miről is szól egy novella. De két példát azért mondanék:
1., A „Pixtuk” c. novellát a kislányom állatok iránti túlzott rajongása ihlette. ( Azóta szerencsére kinőtt ebből. ) Kicsit elgondolkodtam azon, hogy hová vezethet az éretlen gyermek, vagy a tudatlan felnőtt, esetleg a fanatizált tömeg túlzott rajongása. Hiszen a rajongás tárgya szinte bármi, vagy bárki lehet. Lehet valami egészen veszélyes is. A rajongás egészen addig vakíthatja a rajongót, hogy szemrebbenés nélkül árulja el az alapvető emberi értékeket is. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy ezek az értékek mennyire értékek még, ha ilyen könnyű eldobni őket. Meg lehet-e még botránkozni ezen az áruláson egy álszent, kegyetlenül anyagias, közönyös világban…( Ez a történet olvasható az „Űrhajózni pedig muszáj” c. novella összeállításomban is…)
2., A „Végső fázis” c. novellában egy konkrét család több generációjának történetén keresztül próbálom ábrázolni a tömeges elbutulást, az elbutulás fázisait. Néhány fázison már túl vagyunk, és hogy elérjük-e a végső fázist, az nagy kérdés. Azok a fázisok, amiken már túl vagyunk, nyilván ismerősek lesznek az olvasóknak. Hogy mindez hová vezet, az rajtunk is múlik. A történet végén felvázolok egy lehetséges alternatívát, de nagyon remélem, hogy nem lesz igazam.
L. N. Peters: Wells, vagy Verne? A sci-fi zsánerének kezdeményezői közül melyiket érzed közelebb Magadhoz?
B. Kósa Katalin: Muszáj választani? Mindkettőt nagyra tartom. Verne talán mégis közelebb áll hozzám, mert ő olyan akkurátusan berendezte az egész világot.
L. N. Peters:
Ugye téged sem a technológia, hanem inkább az ember érdekel?
B.Kósa Katalin: A technológiát az ember hozta létre…
L. N. Peters:
Egyetértesz-e a sci-fi olyan felfogásával, hogy ez a műfaj – legyen szó bármely irányzatáról – azzal az alapállással szemléli a világot, hogy mindig van új a Nap alatt?
B.Kósa Katalin:
Mindig születnek új gondolatok, mert szerencsére sokan vannak, akiknek mindig, mindenről valami más jut az eszükbe…
L. N. Peters: Van-e valami sajátos, egyéni módszered?
B. Kósa Katalin: Azt hiszem, az ma már sajátosnak számít, hogy az első piszkozatot mindig papíron írom meg. Talán az sem jellemző minden íróra, hogy az én fejemben először mindig képekben, néha filmszerűen jelennek meg az új ötletek…Ezeket pedig már „csak” le kell írni.
L. N. Peters: Könnyű lenne forgatókönyvet írni a Műveidből?
B.Kósa Katalin: Attól függ, melyikből…Némelyik novellám teljesen alkalmatlan erre, de például a „Koncertfelvétel”, a „Bab”, vagy az ÚG 15-ben most megjelent „Tranzit” c. történetemből simán lehetne filmet készíteni. A regényemből pedig nyugodtan ki lehetne hozni egy hosszú sorozatot, vagy egy nagyfilmet. ( Ha megírom a folytatását, akkor akár kettőt, vagy hármat is…) Szívesen dolgoznék együtt profi forgatókönyv írókkal, és boldogan részt vennék a rendezésben is. A Szerena világát megjeleníteni azonban nem lenne filléres dolog, úgyhogy nem is álmodozom ilyesmiről.
L. N. Peters: Van-e valamilyen írói babonád?
B. Kósa Katalin:
Van. Amíg nincs kész, senki sem nézhet bele.
L. N. Peters: És utána?
B.Kósa Katalin: Utána bárki, bármikor…feltéve, ha sikerül megjelenni, ha sikerül eljutni az olvasókhoz.
L. N. Peters:
És sikerül?
B.Kósa Katalin: Hellyel-közzel…Nem szeretnék erről sokat panaszkodni…Aki hasonló cipőben jár, mint én, az úgyis tudja, hogy milyen iszapbirkózás ez…
L. N. Peters: Végzel-e előtanulmányokat?
B. Kósa Katalin: Mindig. Utánanézek különböző adatoknak, pl. évszámoknak, a neten, könyvekben, térképeken stb. Azért, mert az ember sci-fit ír, az nem azt jelenti, hogy a felhasznált valóságos elemeknek nem kell pontosaknak lenniük.
L. N. Peters: Meddig terjed a precizitás, és hol kezdődik a fantázia?
B.Kósa Katalin: A felhasznált valóságelemeknek mindig pontosnak, hitelesnek kell lennie, és az erre ráépülő fantázia sem lehet illogikus, vagy következetlen. Ha valami nincs precízen kitalálva, kidolgozva az utolsó szögig, akkor összedől.
L. N. Peters: Rendkívül tömör válaszaid arra csábítanak, hogy megkérdezzem: Te hogyan definiálnád tömören a sci-fit?
B.Kósa Katalin: Szerintem a sci-fi a „Mi lesz, ha…? , a „Mi lenne, ha…?” irodalma.
L. N. Peters: Ezt más műfajra nem mondhatjuk, Kati?
B.Kósa Katalin: Más műfajokban is lehet ezekkel a kérdésekkel foglalkozni…Miért is ne lehetne…
L. N. Peters:
Akkor? Mitől más a sci-fi, mint ezek a műfajok?
B.Kósa Katalin: A sci-fiben a valóság csak kiindulópont, amire ráépül a fantázia.
L. N. Peters:
A végzetben vagy a szabad akaratban hiszel?
B. Kósa Katalin : Nincs végzet…az csak kifogás…A szabad akarattal meg az a baj, hogy az gyakran ütközik mások szabad akaratával…
L. N. Peters:
Hogyan foglalnád össze eddigi pályafutásodat?
B. Kósa Katalin: Nem szeretném összefoglalni. Az összefoglalást majd elvégzi valaki más…a nekrológomban…De ez nem sürgős, előbb még megírok ezt-azt.
L. N. Peters: Részösszefoglalást sem kérhetek?
B.Kósa Katalin: Na, akkor egy gyors leltár:
Közel harminc novellám jelent meg eddig, részben nyomtatásban, ( Galaktika, X-Magazin, ÚJ Galaxis, AACS ) részben online(is) ( pl.:Solaria )
Egy regényem jelent meg, „Szerena-szisztéma” címmel, a Lilli kiadónál, 2008-ban.
Háromszor kaptam harmadik díjat: Először a régi Galaktika 1994-es novellapályázatán, azután az X-Magazin egy tematikus novellapályázatán, majd 2003-ban a Preyer Hugó emlékére meghirdetett novellapályázaton.
( Pontos bibliográfia található az írói honlapomon: http://serena.5mp.eu )
L. N. Peters: A további terveid?
B. Kósa Katalin: Írok, ha eszembe jut valami…Ha nem akkor még véletlenül sem nyúlok toll, vagy gép után csak azért, hogy szaporítsam a szót. Kicsit konkrétabban: Van sok novella ötletem, és a regényemet is folytatni szeretném.
L. N. Peters:
Kati, szerinted melyek a sci-fi most aktuális témái?
B. Kósa Katalin: A mindig aktuális téma az ember útkeresése…Útközben aztán az ember találkozik idegenekkel, szuper-vírusokkal, nano technológiával, társadalmi kérdésekkel, kimerülő ásványkincsekkel, gülü szemű szörnyekkel, szuper járgányokkal, meg mindenféle fantasztikus dolgokkal. De folyton folyvást döntenie kell…jól, vagy rosszul…
L. N. Peters: tervezed-e, hogy kipróbálod Magad egyéb műfajokban is?
B.Kósa Katalin: Régebben sokat foglalkoztam képzőművészettel. Festettem, rajzoltam…De mikor úgy éreztem, hogy a kézügyességem, a technikai lehetőségeim egyre jobban lemaradnak a fantáziám mögött, akkor felhagytam ezzel a tevékenységgel. Hobby szinten fotózok…Sokat kattogtatok, aztán szigorúan válogatok…Hogy milyen műfajt kéne még kipróbálni? Nem is tudom…Például szívesen kipróbálnám egy űrállomáson a vízi-balett súlytalanságban gyakorolható változatát, vagy szívesen készítenék 3D-s animációkat valami olyan masinával, ami közvetlenül a vizuális fantáziámat jeleníti meg…
